A marxista történetírás máig ható bűne, hogy rendkívül féloldalasan mutatta be a Tanácsköztársaság időszakát: a fehérterrorról bőséggel találunk adatokat, tanulmányokat, de a közvetlen kiváltó okot, a vörösterrort, vagyis a Lenin-fiúk gyilkosságait teljesen elhallgatták. Kun Béla, Szamuely Tibor és a többi kommunista politikus az esztelen erőszakot addig nem ismert módszerekkel szabadította a háború következményeitől egyébként is szenvedő Magyarországra. Szentesi Zöldi László a vörösterror egyik kevéssé feltárt, de annál jellemzőbb epizódját, az 1919. május 3-4-i szolnoki mészárlás részleteit mutatja be az olvasóknak. A Tisza-parti város fekete krónikáját saját nagyapjának naplórészleteivel egészítette ki: Bíró Dezső tizennégy éves korában maga is átélte a szolnoki borzalmakat. A Vörösterror Szolnokon a történeti monográfia és a családi krónika különös egyvelegeként hűen számol be a magyar történelem sokáig eltitkolt fejezetéről.