A Magvető Könyvkiadó 1986-ban három kötetben jelentette meg a 20. század egyik legkiválóbb magyar gondolkodója, Bibó István (1911-1979) válogatott tanulmányait. Ezt néhány évvel később a kiadó a szerző 1956-tal, illetve a nemzetközi joggal foglalkozó írásait közölve egy negyedik kötettel tette teljesebbé, így szolgáltatva némi igazságot az itthon addig meglehetósen mostohán kezelt életműnek. A jelen munka – Huszár Tibor válogatásában és utószavával – ebből a négy kötetből nyújt válogatást, mégpedig egységes koncepció alapján: gyűjteményünk Bibónak a társadalomtörténettel, a szociológiával és a társaslélektannal kapcsolatos legjelentősebb tanulmányait közli. A legkorábbi értekzés 1940-ből származik, és Erdei Ferenc munkásságával foglalkozik, a legkésőbbi 1979-ből, melyben Bibó Németh László kelet-európai koncepciójáról elmélkedik. A két dátum közötti időszakból számos fontos művet közlünk, amelyek aktualitásuk miatt is komyoly figyelmet érdemelnek: így helyt kap kötetünkben néhány, a magyarságtudománnyal kapcsolatos cikk, a Zsidókérdés Magyarországon 1944 után című korszakalkotó írás, az 1956-os eseményekre reflektáló elemzések, vagy az európai társadalomfejlődéssel foglalkozó főbb tanulmányok. Joggal írta Bibóról Illyés Gyula: „Hűséget és bátorságot tanult: klasszikus európaiságot. Abba az enciklopédista filozófiába hatolt bele, amely az erkölcsi jó és rossz meghatározó jegyeit a gyakorlati tevékenységből meríti.” Bibó István megszívlelendő gondolatai sajnos még nem váltak igazán közkincsé: ideje, hogy eszméi, törekvései végre gondolkodásunk, politikai kultúránk szerves részévé váljanak. Ezt a célt szolgálja ez a tanulmánykötet, melyet Balog Ivánnak az egyes fejezetekhez kapcsolódó jegyzetei egészytenek ki.