ASorozat: Ungvári Tamás színműfordításai.

Miller pergő, izgalmas színpadi művet alkotott, mely olvasva is példátlan feszültséget sugároz. Sok gondolkodnivalót ad e kiválóan felépített, számos szimbolikus jelentésréteget hordozó dráma, Ungvári Tamás mesteri fordítása pedig híven adja vissza az eredeti mű szellemes szövegét.

1938. november – Kristályéjszaka. A Hitler által felbujtott arctalan tömeg zsidó üzleteket foszt ki, zsinagógákba tör be, öregembereket kényszerít arra, hogy fogkefével sikálják az „árja” járdákat. Berlinben és más német nagyvárosokban bokáig érnek a rombolás üvegcserepei. Ugyanekkor egy jómódú zsidó házaspár Brooklynban éli mindennapi életét; épp moziba készülnek, amikor a csinos, kedves asszony – gondos feleség és szerető anya – hirtelen összeesik, és képtelen lábra állni. Hiába a vizsgálatok sora, betegségének fizikai okát nem lelik az orvosok.

Arthur Miller darabjában e két esemény fonódik egymásba. A történelem majdhogynem láthatatlan, mégis mindent átható vezérvonalként van jelen a drámában; a szereplők életében ravasz dramaturgiával az Európában zajló borzalmak tükröződnek. Sylvia Gellburg paralízise tökéletesen szimbolizálja a bénultságot, a nácikkal szembeni tehetetlenséget és a zsidóság kiszolgáltatottságát – azt, ahogy az emberek képtelenek voltak szembeszegülni Hitler minden erkölcsöt lábbal tipró gépezetével.