kategóriák
- Közlekedés ajánlójegyzék
- Szocreál ajánlójegyzék
- Reklám ajánlójegyzék
- Fotó ajánlójegyzék
- Kínai-japán ajánlójegyzék
- Szentkép ajánlójegyzék
Új árakkal! - Új szentkép ajánlójegyzék II.
- 12 érdekes régiség
- Könyv
- Bibliofilia
- Régiség
- Metszet
- Térkép
- Fotó
- Papírrégiség, Aprónyomtatvány
- Plakát
- Cirkusz
- Modern grafika
- Szocreál
- NER Irodalom
- Egyéb
kosár
üres a kosár
nincs bejelentkezve
Juhász Ferenc : Új versek
- leírás
- további adatok
Első kiadás.
Juhász Ferenc második versgyűjteményét Új versek címmel adta közre 1951-ben. A korabeli kritika nagy része feltűnő – és aggasztó – fordulatot látott ebben a kötetben. Itt kezdődött Juhásznak az a többször felújított irodalmi pere, melynek csak a megnevezett tárgya volt a költészet, s a formáló valóság sokáig premisszája maradt.
Az Új versek költője még nem tudja átélni, milyen nehéz út előtt áll, de már meglepően biztosan tájékozódik. Híres írókongresszusi felszólalásában (1951) a korabeli költészet legsúlyosabb bajának a típusvers elszaporodását, az üres lelkesedést tartja, s tudja, hogy az orvosság „a valóság érzékletes, szinte tapintható ábrázolása… a nyelvi, formai bátorság, az élet ismerete, a nagy lélegzete, az igény”. S van még egy gondolata, amely már a támadásokat idézi: „sokan nehezen tudják elképzelni, hogy a költőnek alkata, egyénisége, sőt fejlődési útja is van.” Aminek követése – teszi hozzá – nem gyengíti az eszmeiséget.Az Új versek a sejtések kötete. Szemlélete még alig mutat változást. Hangulata azonban elégikusabb, hiányzik belőle a közvetlen társadalmi élmény, a politikai jelen idő uralma. Ennek külső jele a tájélmény felerősödése. A kötet harminchárom verse közül tizenhét tájkép és a közöttük felbukkanó zsánerképekben, visszaemlékezésekben és szerelmes versekben is sokszor a tájkép a lírai kifejezés eszköze. Ez persze önmagában még nem minősíti a kötetet, hiszen a tájkép az élet színeinek, ízeinek hordozója, a társadalmi közérzés foglalata is lehet. Ahogy a kötet egyik szép sora sejteti: „Mint most a szíved, olyan szelíd ez a táj…”
Az Új versek költője még nem tudja átélni, milyen nehéz út előtt áll, de már meglepően biztosan tájékozódik. Híres írókongresszusi felszólalásában (1951) a korabeli költészet legsúlyosabb bajának a típusvers elszaporodását, az üres lelkesedést tartja, s tudja, hogy az orvosság „a valóság érzékletes, szinte tapintható ábrázolása… a nyelvi, formai bátorság, az élet ismerete, a nagy lélegzete, az igény”. S van még egy gondolata, amely már a támadásokat idézi: „sokan nehezen tudják elképzelni, hogy a költőnek alkata, egyénisége, sőt fejlődési útja is van.” Aminek követése – teszi hozzá – nem gyengíti az eszmeiséget.Az Új versek a sejtések kötete. Szemlélete még alig mutat változást. Hangulata azonban elégikusabb, hiányzik belőle a közvetlen társadalmi élmény, a politikai jelen idő uralma. Ennek külső jele a tájélmény felerősödése. A kötet harminchárom verse közül tizenhét tájkép és a közöttük felbukkanó zsánerképekben, visszaemlékezésekben és szerelmes versekben is sokszor a tájkép a lírai kifejezés eszköze. Ez persze önmagában még nem minősíti a kötetet, hiszen a tájkép az élet színeinek, ízeinek hordozója, a társadalmi közérzés foglalata is lehet. Ahogy a kötet egyik szép sora sejteti: „Mint most a szíved, olyan szelíd ez a táj…”
állapot: | |
kategória: | Bibliofilia > Első kiadás > |
kategória: | Könyv > Szépirodalom > Vers > |
kiadó: | Szépirodalmi, 1951. Bp., |
cikkszám / ISBN: | 0059317 |
kötés: | kötve/félvászon |
oldalszám: | 170 p. |
könyv nyelve: | magyar |