"A regény alapszituációja: hét történész a román nép első igazi történetét közvetlenül az 1989. decemberi fordulat után, 1990. január 3-án kezdi el írni. Munkájukat addig folytatták, amíg az új hatalom engedte. 1990. május 8-ig... Könyvük anyagát egyikük szerencsére kijuttatta Nyugat-Európába." A mű elősorban egy vita története, amely a román történettudomány legfontosabb elveit ütközteti: nyilvánossá lehet-e tenni az igazságot, el tudja-e viselni a nemzettudat a dáko-román kontinuitás-elmélet elvesztését, vagy sem? "Ha nem válik román közönség előtt nevetségessé az a politikus, aki előszedi a történelemhamisítás lomtárából a jól bevált jelszavakat a kétezer éves román államiságról, a románság erdélyi őshonosságáról és más bombasztokat pufogtat, akkor Romániában valódi demokrácia sosem lesz. (...) Ha nem teremtjük meg a valódi román történelemtudományt, akkor a román nemzetté válás nem fejeződik be, s a Románia-kísérlet megbukik, a román nép szánalmas agónia után kimúlik." "Nincs szüksége a román nemzetnek arra a történelemkönyvre, amelyet önök a román nemzet első valódi történetének neveznek. (...) Sikereit a mi nemzetünk nem az igazságra hivatkozva érte el. S ha győzedelmeskedhetünk hazugságra hivatkozva, akkor a hazugság Istené és az igazság a Sátáné." "Csak egyetlen járható utunk van: meg kell tanulnunk együtt élni az igazsággal. Meg kell tanítanunk népünket együttélni az igazsággal."