Minden megnyilatkozás eleve bizalmat ígér és igényel egyszerre, noha (hiszen már a jóhiszeműséget is lehet hazudni) szükségszerűen implikálja annak lehetőségét, hogy hamis tanúvá tegye megszólítottját, József Attilával szólva "saját igaz pörénél". Ezek a "belső aktusok" vagy implicit performatívumok (például: "ígérem, hogy az igazat mondom"), minthogy közölhetetlenek vagy verifikálhatatlanok, megkettőzik a hazugság vagy az igazmondás lehetőségét, akár azt a gyanút is felébresztve, hogy egy mélyebb értelemben alighanem egyetlen beszédaktus sem nevezhető tökéletesen sikerültnek.

Kulcsár-Szabó Zoltán az ELTE Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének docense. Korábbi kötetei: Oravecz Imre (Kalligram, 1996), Az olvasás lehetőségei (JAK-Kijárat, 1997), Hagyomány és kontextus (Universitas, 1998), Hermeneutikai szakadékok (Csokonai, 2005), Metapoétika (Kalligram, 2007). A Ráció Kiadónál 2004-ben szerkesztésében jelent meg Az esztétikai tapasztalat medialitása című tanulmánykötet.