Szulejmán szultán, a "Nagy", a "Pompás", a "Törvényhozó", már a kortársak képzeletét is erősen foglalkoztatta, s az érdeklődés személye iránt azóta sem szűnt meg. Sokat írtak nemcsak számos hadjáratáról, a Magyarországra oly súlyos csapást jelentő mohácsi vészről, tovább Buda elestéről, Rodosz elfoglalásáról, Bécs ostromáról, a perzsa hadjáratokról, hanem magánéletéről, Huremhez (Roxolane) fűződő kapcsolatairól, háremének intrikáiról, legidősebb fiának kivégzéséről stb. is. Káldy-Nagy Gyula azonban nemcsak és nem elsősorban Szulejmán személyével foglalkozik, hanem széles körképet rajzol a 16. sz.-i török birodalom gazdasági-politikai viszonyairól, népének életmódjáról, az udvar szervezetéről. Kitűnően megmutatja, hogy az ekkor fénykorát élő oszmán birodalomban hogyan mutatkoznak meg, és hogyan sokasodnak a hanyatlás jelei.