kategóriák
- Közlekedés ajánlójegyzék
- Szocreál ajánlójegyzék
- Reklám ajánlójegyzék
- Fotó ajánlójegyzék
- Kínai-japán ajánlójegyzék
- Szentkép ajánlójegyzék
Új árakkal! - Új szentkép ajánlójegyzék II.
- 12 érdekes régiség
- Könyv
- Bibliofilia
- Régiség
- Metszet
- Térkép
- Fotó
- Papírrégiség, Aprónyomtatvány
- Plakát
- Cirkusz
- Modern grafika
- Szocreál
- NER Irodalom
- Egyéb
kosár
üres a kosár
nincs bejelentkezve
Salamov, Varlam : Szentencia
- leírás
- további adatok
Válogatott elbeszélések
Salamov különleges helyet foglal el a XX. század orosz irodalmában - nem egyszerűen a Gulag-irodalom legjelentősebb képviselője Alekszandr Szolzsenyicin mellett, hanem az az író, aki a legszélsőségesebb szenvedéseket megtapasztalva a legradikálisabban szakított az irodalom minden didaktikus felfogásával. A szikár Salamov-elbeszélés részint színtiszta dokumentarizmusnak hat, a tények - a már-már felfoghatatlan kegyetlenségekről és az ember tökéletes elembertelenedéséről számot adó tények - szenvtelen továbbadásának, részint végsőkig lecsupaszított költészetnek, amelyet óriás belső dinamika feszít. A Salamov-prózát aligha lehet úgy olvasni, hogy az erkölcsi felháborodáson túl, amelyet az orosz kommunizmus kegyetlensége, a munkatáborok pokla vált ki belőlünk, ne érezzük azt a mély esztétikai és morális dilemmát, amely a szerzőt egy egészen újfajta prózastílus kialakításához vezette. Salamov szerint "a művészetnek nincs joga többé az igehirdetésre", az irodalomnak meg kell szabadulnia minden feleslegestől, hogy ábrázolni tudja azt az irracionális világot, amely lehetővé tette a Gulag létrejöttét. Salamov művészete kísérlet annak a kategorikus imperativusnak a kifejezésére, hogy a legszélsőségesebb körülmények között is embernek kell maradni, s ugyanakkor illúzióktól mentes ábrázolása az olyan életkörülményeknek, amelyek között az emberben már semmi emberi nem marad. Az 1907-ben született Varlam Salamov 1929-ben, szovjetellenes agitáció vádjával került először koncentrációs táborba, s miután többször újra elítélték, és büntetéseinek jó részét a rettegett Kolimán töltötte, 1951-ben szabadult véglegesen. Fő műve, a Kolimai elbeszélések hazájában csak a gorbacsovi glásznoszty idején jelenhetett meg. 1989-ben a Szabad Tér és az Európa Könyvkiadó közös gondozásában megjelent már egy magyar nyelvű Salamov-válogatás; az elmúlt másfél évtized teljesebb orosz szövegkiadásai, az azóta napvilágot látott korszerű Salamov-szakirodalom tükrében lehetőség nyílt arra, hogy egy átgondolt, a Salamov-életművet valóban reprezentáló magyar nyelvű kötet készülhessen. Könyvünk végigkíséri Salamov életét, de a gerincét természetesen a sztálini lágerek világáról írt, hihetetlen művészi és erkölcsi erejű elbeszélései alkotják.
Salamov különleges helyet foglal el a XX. század orosz irodalmában - nem egyszerűen a Gulag-irodalom legjelentősebb képviselője Alekszandr Szolzsenyicin mellett, hanem az az író, aki a legszélsőségesebb szenvedéseket megtapasztalva a legradikálisabban szakított az irodalom minden didaktikus felfogásával. A szikár Salamov-elbeszélés részint színtiszta dokumentarizmusnak hat, a tények - a már-már felfoghatatlan kegyetlenségekről és az ember tökéletes elembertelenedéséről számot adó tények - szenvtelen továbbadásának, részint végsőkig lecsupaszított költészetnek, amelyet óriás belső dinamika feszít. A Salamov-prózát aligha lehet úgy olvasni, hogy az erkölcsi felháborodáson túl, amelyet az orosz kommunizmus kegyetlensége, a munkatáborok pokla vált ki belőlünk, ne érezzük azt a mély esztétikai és morális dilemmát, amely a szerzőt egy egészen újfajta prózastílus kialakításához vezette. Salamov szerint "a művészetnek nincs joga többé az igehirdetésre", az irodalomnak meg kell szabadulnia minden feleslegestől, hogy ábrázolni tudja azt az irracionális világot, amely lehetővé tette a Gulag létrejöttét. Salamov művészete kísérlet annak a kategorikus imperativusnak a kifejezésére, hogy a legszélsőségesebb körülmények között is embernek kell maradni, s ugyanakkor illúzióktól mentes ábrázolása az olyan életkörülményeknek, amelyek között az emberben már semmi emberi nem marad. Az 1907-ben született Varlam Salamov 1929-ben, szovjetellenes agitáció vádjával került először koncentrációs táborba, s miután többször újra elítélték, és büntetéseinek jó részét a rettegett Kolimán töltötte, 1951-ben szabadult véglegesen. Fő műve, a Kolimai elbeszélések hazájában csak a gorbacsovi glásznoszty idején jelenhetett meg. 1989-ben a Szabad Tér és az Európa Könyvkiadó közös gondozásában megjelent már egy magyar nyelvű Salamov-válogatás; az elmúlt másfél évtized teljesebb orosz szövegkiadásai, az azóta napvilágot látott korszerű Salamov-szakirodalom tükrében lehetőség nyílt arra, hogy egy átgondolt, a Salamov-életművet valóban reprezentáló magyar nyelvű kötet készülhessen. Könyvünk végigkíséri Salamov életét, de a gerincét természetesen a sztálini lágerek világáról írt, hihetetlen művészi és erkölcsi erejű elbeszélései alkotják.
állapot: | |
kategória: | Könyv > Szépirodalom > Próza > |
kategória: | Könyv > Történelem > XX. század, politika > |
kiadó: | Európa, 2005. |
cikkszám / ISBN: | 9789630777834 |
kötés: | kötve/papír (kiadói, eredeti védőborítóban) |
oldalszám: | 368 |
könyv nyelve: | magyar |