Kissé viseltes példány.

História Könyvtár. Monográfiák 17.

Nem kis feladat egyetlen monográfia keretében összefoglalni a középkori magyar állam történetét, s tenni ezt úgy, mintha kívülről, a historizáló magyar közgondolkodásra jellemző elfogultságok nélkül néznénk a múltat, vagy ahogy egy ránk ideális mértékben kíváncsi külföldi tenné. Márpedig éppen erre vállalkozott Engel Pál, a nemrégiben elhunyt kiváló középkorász, amikor angol közönség számára megírta a magyar történelem Moháccsal záruló korszakát.A kötet Angliában idén tavasszal jelent meg, majd annak anyagát a szerző itthon is publikálta a História könyvtár Monográfiák című sorozatának keretében.

A kora középkor Magyarországa sajátosan egzotikus, félbarbár államkezdemény, ami arra sem nagyon emlékeztet, amivé Zsigmond vagy Mátyás idején vált, s amely néhány évszázad után nyomtalanul eltűnt, úgyhogy már a XV. századra sem emlékezett rá senki. Engel leírásában olyan középkori állam története rajzolódik ki, amely sajátos körülmények között született, s mely folyamatos evolúciós lépések révén tán valamivel közelebb került a nyugat-európai állam- és társadalmi modellhez, ám sok tekintetben mindig is megőrizte különállását, s ezek a jegyek idővel még szaporodtak is.

Engel - immár sajnos posztumusz - kötete bízvást ajánlható mindenkinek, aki érdeklődik a történelem rejtélyei iránt, de annak is, aki a mát próbálná megérteni. Mert ahogy Engel az Epilógus - csak magyar közönség számára szóló - kiegészítésében írja: Werbőczy szelleme mindmáig velünk él, s a nemesi tradicionalizmus idejétmúlt szólamai és a nemzeti múlt félreismerése máig gátolja egy modern, pragmatikus közéleti gondolkodás kialakulását.