Bodor Béla (1954-2010) költő, kritikus, irodalmi szerkesztő részére dedikált példány!

Hogyan illeszkednek a költészet törvényszerűségei a szellem dialogikus alapstruktúrájához? Milyen személyes-egzisztenciális – olykor drámai vagy lírai – forrásból fakad a modern gondolkodóknak – Kierkegaard-nak, Nietzschének, Sesztovnak, Szabó Lajosnak és másoknak – a nihilizmussal szembeszálló eszmei küzdelme? Hogyan tör föl ez az antinihilista egzisztenciális szellem a huszadik századi magyar líra néhány kiemelkedő alakjának – Adynak, Füst Milánnak, Weöresnek, Rábának, Tandorinak – a munkásságában? Ezekre a kérdésekre próbálnak válaszolni esszékötetem különféle alkalmakból – részint belső probléma-tisztázó igényből, részint konkrét külső megrendelésre is – született írásai.
Ez a tizenöt esszé értelemszerűen nem törekszik sem filozófia-, sem irodalomtörténeti, sem filológiai teljességre. Ám az egyes írásokban megfogalmazott kérdések és válaszok mögött reményeim szerint kirajzolódik egy, minden megszorító jelző nélküli „teljesség igényéből fakadó kérdéseken” és válaszokon orientálódó költői-teoretikus világkép.

Tábor Ádám (1947- ) költő, esszéíró, szerkesztő, kritikus négy évtizedes pályája során a személyes líraiságot filozófikus gondolatisággal, közösségi élmények megfogalmazását ezoterikus jelentéssel, a változatos kötött formákat formabontó nyelvi kísérletezéssel ötvöző egyéni hangú, modern költészetet teremtett. 1970-89 közt a magyar irodalmi ellenzék szervezője.

további képek