A Széles Sargasso-tenger hősnője: a Jane Eyre egy mellékalakja – Antoinette (Bertha) Cosway-Mason, Edward Rochester őrült felesége. A drámai feszültségű cselekmény egy végzetterhes élet állomásait mutatja be: a szorongásokkal, nyomasztó emlékekkel sújtott gyermekkort… az elárult szerelmet… a szobafogság és a téboly végső reménytelenségét – festői háttérként felvonultatva a nyugat-indiai szigetek egzotikusan vad, gyönyörű és kegyetlen természetvilága. A regény – Charlotte Brontë nagy hírű, klasszikus művének modern „melléklete” – öntörvényű, tökéletes alkotás. A szentimentális történetből kibontja, felszabadítja a benne rejlő tragikumot. Mélységesen romantikus írás: a lázadó, teremtő-pusztító, végzetes szenvedély mellett tesz hitet. És riasztóan „korszerű” élmény forrása: a magány, az elidegenedés, a kiszolgáltatottság sorsképletét dolgozza ki, könyörtelen objektivitással, lenyűgöző költői erővel. A szerző – a dominikai származású Jean Rhys – a XX. századi angol irodalom talán legtitokzatosabb alakja. Első kísérleteire Ford Madox Ford figyelt föl, kitűnő regényei a harmincas években jelentek meg. S itt egyszerre vége szakad az igéretesen induló pályának. A különös írónő három évtizedes hallgatás után egy csapásra hódította meg a kritikai közvéleményt és az olvasóközönség szívét – mint a legmaibb irodalmi törekvések előfutára, a legnagyobbakkal (Virginia Woolffal, Katherine Mansfielddel) egyenrangú, nagyszabású, eredeti tehetség.