Sorozat: Művészettörténeti füzetek 27.

A középkori magyar állam utolsó korszakának, a Jagelló-kornak (1490-1526) egyik legfontosabb személyisége: politikusa és főpapja volt Szatmári György (1457 körül - 1524). A kassai gazdag polgárcsaládból származó ifjú a krakkói egyetem elvégzése után került a királyi kancelláriára, érdemeit egyházi tisztségekkel jutalmazta II. Ulászló, majd II. Lajos. 1498-ban átvette a kancellária vezetését, s a magyar királyság tényleges irányítójává vált. A könyv - életútjának ismertetése mellett - mecénási tevékenységét, az általa létrehozott műalkotásokat állítja vizsgálódásai középpontjába, amelyek többnyire csak töredékekben maradtak fenn, s írott és képi források alapján eleveníthetők fel. Kassa, Buda, Várad, Pécs és Esztergom voltak pályafutásának állomásai, ahol olyan színvonalú műalkotások tanúskodnak elsőrendű ízléséről, mint például Pécsett a székesegyház tabernákuluma és a tettyei püspöki villa romjai. A feldolgozás kitér könyveire is, köztük a Firenzében az ő megrendelésére készült, ma Párizsban őrzött Esztergomi Breviárium díszes kódexére is.

további képek