HA AZ ORSZÁG ELSŐ EMBERE PARANOIÁS, MINDENKI NÉZZEN A HÁTA MÖGÉ!

 

Az 1960-as évek végén egy tehetségtelen, paranoiás ember jutott be a Fehér Házba, és egész Amerikát gonosz háborúra uszította egy képzelt belső ellenség ellen. Philip K. Dick – aki ezúttal szereplője saját regényének – azon igyekszik, hogy ne legyen ő is a háború áldozata. Közben a legjobb barátja, Nicholas Brady egy földönkívüli entitás adását fogja, aki talán maga Isten, és azt akarja tőle, hogy döntse meg az Elnök rémuralmát. Posztumusz megjelent regényében Philip K. Dick a Kamera által homályosan és a Valis regényeinek témáját összeolvasztva, vad, szenvedélyes művet alkotott, amely az Egyesült Államok történetének egy alternatíváját kínálja. A Szabad Albemuth Rádió fojtogatóan izgalmas, komoran humoros, és annyi összeesküvés-elméletet vonultat fel, hogy az még a legedzettebb paranoiást is megbizsergeti.

 

Philip K. Dick 1928-ban született Chicagóban. A modern science-fiction történetének egyik legmeghatározóbb alakja hatalmas életművet hagyott maga után, amikor 1982-ben elhunyt. Könyvei számos elismerésben részesültek. Az ember a Fellegvárban 1963-ban megkapta a sci-fi műfajának legnagyobb elismerését, a Hugo-díjat. Két alkalommal ítélték oda neki a neves Brit SF-díjat: 1967-ben a Palmer Eldritch három stigmája című regényért és 1979-ben az A Scanner Darklyért. 1975-ben pedig a Flow My Tears, the Policeman Said című könyvéért kapta meg a nagy presztízsű John W. Campbell Memorial Awardot. Dick munkáinak hatása a filmkultúrában is erősen érezhető, elég csak az Imposztor, a Szárnyas fejvadász, A felejtés bére vagy a Különvélemény című filmekre, a szinte már plágiumszámba menô Truman Show-ra, gibsoni, baudrillardi közvetítéssel a Mátrixra, Amenabár ¡Abre los ojos!-ára és a belőle készült remake-re, a Vanília égboltra gondolni.