Julio Cortázar-életműsorozat.

A Sántaiskola szerkezete rendhagyó: a bevezetés két egyenértékű olvasásmódot ajánl fel. Az egyik változatnak az első négyszáz oldal után vége szakad, míg a másik a számozott részek közti, kijelölt sorrendű ugrálással magába öleli a "mellőzhető fejezeteket" is. A megjelenés idején (1963) kétségkívül radikális megoldás olyan műveket előzött meg, mint a pl. Esterhézy Péter Termelési-regénye vagy a szótárregények. Ez a forma ötletként egyszerű és provokatív, gyakorlatként fárasztó és felszabadító. Szerzője egy tévéinterjúban ellenregénynek nevezi, amiben van igazság, amennyiben kikezdi a bevett olvasási szokásokat, és rávilágít az olvasatok esetlegességeire.

A széttördelt szöveg némi (valójában megengedhetetlen) leegyszerűsítéssel könnyen összefoglalható. Az első két, lineárisan olvasandó rész egy önemésztően okos értelmiségi társaság, az ennen farkába harapó Kígyó Klub és Párizs, illetve egy rendhagyó szerelmi háromszög és Buenos Aires körül forog. Az "elhagyható" harmadik rész beékelődő bekezdései a történetek kiegészítései és átiratai mellett számos talált szöveget (különböző nyelvű idézetek, kertészeti tippek, újsághírek, Leopold és Loeb védőbeszéde stb.) és az előzőekben már futólag szereplő író, Morelli elméleti fejtegetéseit tartalmazzák.