Angyalosi Gergely elsajátította Barthes nyelvét, de nem akar barthes-ul írni Barthes-ról; ugyanakkor óvakodik attól, hogy mindent lefordítson, vagy akár lefordíthatónak gondoljon saját, higgadt, finoman ironikus, kifejtő nyelvére.
A Barthes-monográfián végighúzódó gondolat – a vezérfonal, mondhatnánk – annak az elméletírói magatartásnak, egyben elméleti problémának a vizsgálata, amelyet Angyalosi így foglal össze: „A paradox diskurzust választó ember nem utasítja el a nagy rendszereket, választ közülük (esetleg többet is egyszerre), ugyanakkor azonban védelmezi saját nehezen kivívott individuális szabadságrégióját – saját választásával, annak zsarnoki következményeivel szemben” (64.). A kérdés az, hogy lehetséges-e a zsarnoki, az uralkodó diskurzusok (írásmódok) alól való kiszabadulás, hogy szembeszállhatunk-e a hatalmi diskurzussal anélkül, hogy magunk is hatalmi diskurzus urai/foglyai lennénk. Angyalosi szerint Barthes a semleges kategóriája körül keresi a választ; olykor pedig, ennek mintegy változataként, a szerelmi diskurzusban. A Semleges „kivonul a harctérről, nem óhajt részt venni a küzdelemben” (242.), a szerelmes diskurzus pedig idejétmúlt, védtelen, fegyvertelen.