Kovács Árpád (szerk.) : Regények, médiumok, kultúrák

Sorozat: Diszkurzívák

A kultúra olyan mechanizmus, amely kollektív emlékezettel és tudattal rendelkező kollektív személyiséget szervez... A valóságos kultúrák, szintúgy, mint a művészi szövegek, az ingaelv szerint épülnek fel: vagy az autokommunikáció felé orientálódnak, vagy kívülről várják az igazságot. Kiváltképp megmutatkozik ez abban a mitologizált alakban, amit minden kultúra megalkot mint saját ideális önarcképét. Az üzenet felé orientálódó kultúrák dinamikusabbak, változékonyabbak; vég nélkül növelhetik a szövegek számát... Ennek következtében növekszik azoknak a szociális passzivitása, akik a közlemény befogadói. Nyilvánvaló, hogy az új kor európai regényolvasója passzívabb, mint egy varázsmese hallgatója... A színházlátogató passzívabb, mint egy karnevál résztvevője. Az autokommunikációra orientált kultúrák fejlesztik a szellemi aktivitást, azonban gyakran jóval kevésbé dinamikusak, mint azt az emberi társadalom szükségletei megkívánják.

A szerzők és szerkesztők egyaránt feladatuknak tekintik a magyar- és a világirodalom eminens alkotásainak újraértelmezését a diszkurzív poétika által kínált megközelítés jegyében; keresik az együttgondolkodás lehetőségeit a magyar filológia és a modern filológiák között. Miként azt is, hogy a hazai tudományosságban kevésbé ismert irodalom- és kultúraelméleti értekezéseket magyar nyelven hozzáférhetővé tegyék.