Szent Dávidnak zsoltári
SZENCI MOLNÁR ALBERT (1574 - 1634) 1607-BEN KELT MAGYAR FORDÍTÁSA OLYAN KINCS, amellyel megajándékozta az egyházát és „az egész magyar nemzetet, amelynek ez a könyv kiváltképpen szolgáland”, amit azóta is nagy becsben tartanak és soha meg nem akartak tőle válni.
A magyar zsoltárkönyv keletkezésétől eltelt több mint 400 év során nem volt olyan magyar reformárus gyülekezet, ahol vasárnap nem énekeltek volna zsoltárt. Nemcsak a múltunk megbecsülése köt bennünket a Szenci - zsoltárokhoz, hanem a fordítás magas művészi értéke és szellemisége tette őket halhatatlan nemzeti kincsünkké.
Ez a kötet Szenci Molnár Albert 1607-ben megjelent Psalterium Ungaricumának teljes szövegét közli az ajánlással, az üdvözlőversekkel, az előszóval együtt. A Függelékben közli a zsoltárdallamokra írt 13 éneket is. A magyar reformátusok istentiszteleti használatára készült magyar zsoltárokat, a 13 liturgikus célra szánt éneket bevezeti Kálvin Jánosnak az 1562-es genfi zsoltároskönyvet megnyitó előszava és Théodore de Béze üdvözlő verse. A bibliai fogalmakat közérthető tájékoztató magyarázza.
A kötet közreadásának célja, hogy a verseket és dallamokat az eredeti nyelvi és zenei szépségükben tárja az olvasók elé, és remélhetőleg az éneklő nagyközönség elé.
A szöveg keletkezésétől eltelt több mint 400 év a magyar nyelvben is sok változást hozott. A mai olvasó már nem ért meg sok azóta elavult szót, régies nyelvi formát, szerkezetet, ami a köznyelvre vonatkoztatva természetes is. De az is lényeges, hogy az irodalmi és nyelvi értékek „eredetiben” is megjelenjenek, lehetővé téve a nyelv ízeinek, az akkori kornak megfelelő sajátosságának érzékelését is.