Budapest története a honfoglalástól az Árpád-kor végi székvárossá alakulásig.

A városfejlődés alapjainak végigtekintése után a szerző szemlélteti Budapest helyének európai jelentőségét, majd a város római, avar és főleg a magyar honfoglalás kori központi szerepét mutatja be. Végigkíséri a magyar nagyfejedelmek központi szálláshelyeit, az óbudai Megyeri-rév, Kurszánvára, Árpád sírja és Castrum Pest anonymusi hagyományának történeti értékét, és érthetővé teszi az antik római romkontinuitás városmagképző szerepét: hogyan alakultak II. Géza és II. Endre korában szász, majd bajor telepesekkel a kézműves és kereskedő városmagok a pesti és az óbudai révek mellett. Bemutatja a tatárjárás csaknem mindent elpusztító hatását, majd a Várhegyen új város létesülését. Végigtekinti a Budát és Pestet körülvevő elővárosokat. falvakat, valamint a szigeteket, legnagyobb súllyal a Margitszigetet. a Margit sírjánál gyógyulást keresők társadalmát. Bevilágít az utolsó Árpádok politikájába, a jogi, egyházi és kulturális életbe, s végül kimutatja, hogy a város az utolsó Árpád-házi király. III. Endre halálát követő trónharcok során vált a trónért küzdő idegen királyok védett székhelyévé.