Sorozat: Irodalomtörténeti füzetek 99. sz.

Pap Károly a második világháborúban tragikusan elpusztult nemzedék egyik legtehetségesebb írója volt. Magányos prófétaként kereste az abszolút igazságot, rendíthetetlenül hitt a szeretet, az alázat, az igaz szó megváltó erejében. Művészete szépség és jóság, esztétikum és etikum megalkuvás nélküli és feltétlen együvé tartozását hirdeti. Ezeket a problémákat fogalmazza meg, ezekkel az emberfeletti feladatokkal küzd három regényében, a stilizált bibliai környezetbe helyezett Jézus-parafrázisában (Megszabadítottál a haláltól), a sivár vidékeken a művészet embernemesítő; lehetőségéért küzdő; festő; történetében (Nyolcadik stáció) és az önvallomásos gyermekhősének igazságkereső; lázadását megörökítő; Azarelben, továbbá változatos témájú elbeszélések sorában, komor drámákban és szenvedélyes vitairatokban (Zsidó sebek és bűnök).