Élt Veszprémben egy Cholnoky nevű nemesi-értelmiségi család, amelynek három fia: Viktor, Jenő és László a XIX. század végső évtizedében feljött Budapestre, nagy célokkal, nagy tervekkel s mindhárman nagy tehetséggel. Jenő, a világhírű földrajztudós, és öccse a tragikus sorsú író, hírlapíró László mellett a legidősebb fiú Viktor (1868-1912), a magyar novellairodalom egyik legegyénibb hangú képviselőjévé vált.
Kiemelkedő természettudományos műveltsége mellett képzeletvilága is kimeríthetetlen volt. Ezt az áradó elbeszélő készséget erősen befolyásolta rendkívüli kultúrtörténeti műveltsége, amely egybeolvadt a költőiséggel, a fantasztikummal, a példás stilisztikai műgonddal és a szerkesztési fegyelemmel.
Fantasztikus történeteiben a képzelet és a tudományos ismeret ötvöződik össze. Számos története régi korokban játszódik: kultúrtörténeti tények, babonák, hiedelmek határozzák meg hőseinek csodálatos cselekedeteit. Családon belüli öröklődés, mint végzet sodorja tragédiákba az egyes alakokat. Máskor mítosz és történelem vegyül össze. De olykor mai történetben bukkannak fel babonabéli alakok. És közben ezek a fegyelmezett mondatokban írt novellák árnyaltan költőiek, színpompásak, mindegyiknek saját és sajátos hangulati atmoszférája van.