1948-ban, a fordulat évében megszűnő Diárium, a Magyar Könyvbarátok Folyóirata egyik legutolsó kiadványa volt az Óperzsa novellák című kötet, melyben Szabó Árpád arra vállalkozott, hogy – mint az egykorú beharangozás írta – „nagyszabású tanulmány keretében mutatja be az antik keleti irodalomnak legnagyobbrészt Hérodotosz tolmácsolásában fennmaradt gyöngyszemeit”.
Ahogy az már ebből az idézetből is kiderülhetett: Szabó Árpád nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy a történetírás görög atyjának művéből következtetéses úton, a logika erejére támaszkodva előbányássza, illetve azonosítsa egy írásos formában fenn nem maradt, sőt írásos formában alkalmasint soha nem is létezett „irodalom” gyöngyszemeit.

A tudós szerző szándéka annak a folyamatnak a rekonstruálása, hogy miként hatott egymásra a görög–perzsa háborúkban egymással megütköző két kultúra. E szándékát tekintve egészen imponálónak bizonyul, ahogy a logika alkalmazásával és a lélektani elemzés iránti erős készségével szétszálazza az egy-egy történetben oda-vissza érvényesülő kölcsönhatásokat: a perzsa novellában megjelenő görög csattanót vagy az archaikus görög szellemű történetben felbukkanó nem görög, hanem éppenséggel keletiesen pszichologizáló iróniát.

Az Óperzsa novellák c. kötet kivételes helyet foglal el az életműben. Az egyetlen könyv, aminek újraírását Szabó Árpád tervezte, nem tudjuk miért. Javításait, kiegészítéseit a második kiadásba átvezette Mayer Gyula, így az olvasó a javított és a jegyzetekkel új formában szerkesztett változatot veheti kézbe.