Fordította Rudolf Endre.

Egy pisztoly, egy önvédelmi fegyver, amelyet olyan természetesen tartanak egy házban, mint egy macskát. Kell. Mi más módon védhetnék meg a tévéjüket, a számítógépüket, az órájukat, a gyűrűiket? Harald, a köztiszteletben álló biztosítási szakember és Claudia, orvos felesége valami olyasmivel találják szemközt magukat, amire álmukban sem gondoltak. Miféle lojalitással tartozik egy apa és egy anya a gyermekének, aki elkövette az elképzelhetetlent? Hogyan jutott el addig a pontig, hogy sutba dobta az emberi élet iránti tiszteletet? Valamit elrontottak a nevelésében? Megfeledkeztek valamiről? Duncan, a fiú beismeri a bűnét, de nem ad rá magyarázatot. Lehet-e egyáltalán magyarázatot találni a történtekre? Ezt a kérdést boncolgatja a Nobel-díjas dél-afrikai írónőnek ez az emberi lélek legbenső bugyrait is feltáró, az elme legtitkosabb zugáig elhatoló, realisztikájában is szürreális regénye.