A tan­könyv két fő rész­ből áll: nyelv­ta­ni össze­fog­la­ló­ból és nyelv­ta­ni gya­kor­la­tok­ból. Mind­két rész össze­ál­lí­tá­sa­kor az Ógö­rög ol­va­só- és gya­kor­ló­könyvben kö­ve­tett el­ve­ket al­kal­maz­zuk: az ada­to­kat az at­ti­kai szö­ve­gek­ben való tény­le­ges elő­for­du­lá­su­kat fi­gye­lem­be véve mu­tat­juk be és gya­ko­rol­tat­juk, s a fel­ada­tok anya­gát el­sőd­le­ge­sen az egye­te­mi auk­tor­anyag­ból il­let­ve a klasszi­kus at­ti­kai pró­za­írók egyéb mű­ve­i­ből vesszük. A kötet össze­ál­lí­tá­sa­kor kö­ve­ten­dő főbb szem­pon­tok a ta­nít­ha­tó­ság, az át­te­kint­he­tő­ség, a tö­mör­ség, az ért­he­tő­ség és a szem­lé­le­tes­ség. A nyelv­ta­ni pél­dá­kat le­he­tő­ség sze­rint az Ol­va­só­könyv het­ven­két lec­ké­jé­ből is vesszük, hogy azok fel­dol­go­zá­sát ezzel is se­gít­sük. A nyelv­ta­ni össze­fog­la­ló a ha­gyo­má­nyos be­osz­tást kö­vet­ve az írást, a hang­tant, az alak­tant és a mon­dat­tant tár­gyal­ja. Az alak­tan az Ol­va­só­könyv első 48 lec­ké­jé­hez mel­lé­kelt fel­ada­tok se­gít­sé­gé­vel (re­mél­he­tő­en) kel­lő­kép­pen gya­ko­rol­ha­tó, így a kötet má­so­dik fe­lé­ben a mon­dat­tan rend­sze­res gya­kor­lá­sa a cél. A mon­dat­tan és a sti­lisz­ti­ka je­len­sé­ge­it, sza­bá­lya­it az at­ti­kai szer­zők­től vett pél­da­mon­da­tok­kal szem­lél­tet­jük, s ezt kö­ve­tik a több­nyi­re egy­sze­rű­sí­tett szó­kin­csű ret­ro­ver­zi­ós fel­ada­tok. Rit­kán ta­lál­ko­zunk olyan művel, amely a szó leg­szo­ro­sabb ér­tel­mé­ben új vi­lá­go­kat tár fel szá­munk­ra, s amely iga­zán mé­lyen meg­érint ben­nün­ket is­me­re­te­i­nek mély­sé­ge, stí­lu­sá­nak já­té­kos kre­a­ti­vi­tá­sa és szép­sé­ge foly­tán.