A nemzeteket ért nem is egy katasztrófa utólag visszatekintve későbbi látványos újjászületésük legnagyobb esélyének bizonyult. Kétségtelen, hogy ama becstelenség és indokolatlanul brutális eljárás mellett, ahogyan a szovjet-orosz kormány a látszólag diadalmas felkelést szörnyű kudarccá változtatta a maga végzetes és szívszorító következményeivel , ugyanez a kormány öntudatlanul is nagy szolgálatot tett Magyarországnak azzal, hogy ez utóbbi rövidéletű demokratikus közéletének a szellemét, mentális klímáját megszilárdította és tartóssá tette. A magyarokat a felkelés mézeshete alatt általuk megközelített nemzeti egység tapasztalata, majd a saját és nemzetük szabadságát ismét könyörtelenül szétzúzó közös ellenség iránti halálos megvetés és bősz harag a társadalmi integráltságnak és a nemzet politikai egységének olyan fokába cementezte össze, amilyet újabb kori történelmük során soha nem értek el.
Kovrig Béla

A jelen kötet alapjául szolgáló kutatást Kovrig Béla 1957-ben kezdte, eredményeit először 1958-ban a milwaukee-i Marquette Universityn, a nemzeti kommunizmusokról szóló konferencián ismertette, és egészen 1962-ben bekövetkezett haláláig folytatta. A kötet anyaga azonban a szerző halála után és főként annak következtében eddig sohasem látott napvilágot. A kézirat a Marquette University szláv intézete belső kiadványaként lapult évtizedekig az egyetem könyvtárában és Kovrig Béla ugyanott található hagyatékában. Pedig Kovrig munkája a magyar tudománytörténetben is egyedülálló vállalkozás, amely egyként tanúskodik az emigráns magyar tudós szakmai és haza fiúi elkötelezettségéről. Hiszen Kovrig azt tette, amiről úgy gondolta, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc bukása után saját helyzetében tennie kell: már 1957-ben kérdőívet szerkesztett, és különböző helyeken pályázott, hogy a magyar menekültek között elkezdhesse terepmunkáját
Részlet a kötet bevezető tanulmányából