Kismarty-Lechner Zita rajzaival.

A ruhásszekrény tartalma, a porhó, vagy a szánkózás éppúgy varázslatos jelenség egy gyermek szemében, mint az öregedés és az elmúlás. A rácsodálkozás naivitásából sok szépség és humor fakad. Kiss Ottó legújabb gyerekversei egyszerű, hétköznapi megfigyeléseken alapulnak, főhőse lassan cseperedik, és a világ egyre szélesebbre tágul körülötte. Apa, Anya és a nagyszülők, a játékok, a természet, az élet és a halál is belefér ebbe a táguló világba.

"Amióta megszülettem, eléggé megváltoztam. De nemcsak én, apa is. Szegény nem tudja, hol lakik bennünk az álom, nem tudja, hová lesz a szivárvány a tócsa tetejéről, hogy porhóból nem lehet hóembert gyúrni, és nem tudja, milyen finom a habcsókos lecsó.
Ne félj, apa! Ezek csak versek. Pont olyanok, mint a mesék."

Mindenki gyűjt valamit.
Én például sebeket gyűjtök a térdemen.
Már elég sok van.