A japán ezoterikus buddhizmust tizenkét főirányzat képviseli, amely irányzatok összesen hetvenkét iskolát alkotnak. Titkos hagyományaik Nyugaton alig ismertek, és a velük foglalkozó szakirodalom sem kimerítő. A japán ezoterikus buddhizmus tan-hagyományaiban és meditatív gyakorlatában két utat követ; az egyik a nyílt tanítás (kengyő), a másik a titkos hagyomány (mikkyo). A mudrak a mikkyo szolgálatában állnak, ugyanis e szimbolikus kéz- és ujjtartások bizonyos ábcét alkotnak, amellyel egymást követő szellemi folyamatok fejezhetőek ki. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a mudrák jelbeszéde a különböző iskolákban egymástól eltérő, amint különbözőek a mantrák is, amelyek a szimbolikus kéztartásokat kísérik. A mudrák változatosságáról fogalmat alkothatunk ha tudjuk, hogy az egyik ezoterikus főirányzat, a Shingon háromszáz alapformát ismer, amelyek egymással kombinálva igen sok változatot eredményeznek.