Heller Tamás (szerk.) : Mersits Piroska

Mersits Piroska (1926-1988) a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult 1945-1949 között. Mestere: Bernáth Aurél. A vörösberényi művésztelep alapító tagja volt 1950-ben. Egy évtizeden át rendszeresen látogatta a művésztelepet. 1974-től többször dolgozott a kecskeméti alkotóházban, Zsennyén, Szigligeten, Nagymaroson. Hazai egyéni és csoportos tárlatokon mutatta be munkáit. Részt vett például a Nemzeti Szalon (1957), a Műcsarnok (1958, 1959) és az Ernst Múzeum (1961) kollektív kiállításán.

„Mersits Piroska művészetének alaphangulata a dermedt melankólia. Műveivel a bezárkózás áthatolhatatlan válaszfalai mögül üzeni, hogy nincs kivezető út, nincs feloldozás. A művekben rejlő, szinte már metafizikai szintre emelt magányosság érzete társul a szorongás létudvarában bolyongó ember örök elvágyódásával. Ahhoz, hogy a reménytelenség ilyen szikár szépségének kialakulását kinyomozhassuk, olyan korszakról kellene számot adni, amely az alkotónál a hallgatás és a belső küzdelem időszaka volt...” Gaál József Bullás