Baláz Ödön (szerk.) : Másfél évtized képesszenciája

Sosem lehet egy vidéket teljesen megismerni. Talán akkor sem, ha együtt ébredünk a reggellel és sűrűsödő alkonyig lessük, figyeljük, járjuk mezeit, ösvényeit, a kis falvak kanyargós utcáit, amint a fotográfusok is tették. Felvételeiken nem lehet ott minden, de céljuk nem is ez volt. A kattintás pillanatában jól megválasztott látványt rögzítettek. A képeken látni a jellemzőt és az egyedit, a megszokottat és a különlegeset is. Lófürösztést és a pihenés perceit, a jókedvű gazdálkodót és megfáradt embereket, virgonc gyermekeket, napfényben tündöklő házakat, homályos padlásokat, ünnep- és hétköznapokat, mosolyt és szomorúságot. Olyan képi ábrázolása a vidéknek és az egész megyének a Balázs Ödön válogatta gyűjtemény, amely az örökkévalót és a változást is megragadja. A tűnő pillanatok percekké, majd évekké nehezednek és valahányszor fellapozzuk ezt az albumot, egyre ismerősebbek az arcok, helyzetek. Az új évezred már elsuhant másfél évtizedébe kalandozhatunk. Csapdába ejtették az időt a fotográfusok, jó érzékkel, mert felvételeik nem csupán az itt élő emberek csodálatát váltották ki a tárlatmegnyitókon, hanem szakmai megmérettetéseken is számos elismerést hoztak. Van-e titka ennek? Talán nincs. Türelem és megértés, jó szem kérdése az egész. Hargita megye tájegységeit, sőt megyehatáron túli településeket is bejárva készítették felvételeiket, melyeket kiállításokon láthattak az érdeklődők. Ezek a fotográfusok ismerik az utak porát-sarát, templomok áhítatát, virágoskertek illatát, kis völgyek csöndjét, szívesen emlékeznek az egyedüllét perceire és a jókedvű beszélgetésekre is. Milyen mértékegységben lehetne mérni ezt az élményt, a látni és láttatás képességét? Köszönjük a fáradhatatlan fotográfusoknak, hogy a nagyvilág számára ismertebbé tették ezt a vidéket, természeti szépségeit, folyton változó életmódját, nehéz munkából élő embereit.