Harmadik kiadás.
A könyv Pintér Jenő költségén jelent meg.

Ez a könyv az élet számára készült. Tanácsokat ad a magyar nyelvhelyesség kérdéseiben az iskolák, hivatalok, tudomány, irodalom, napisajtó és a művelt közönség használatára.
Igen sok ember - köztük nem egy tudományos munka szerzője is - szeretne világosan és magyarosan írni, de nem tudja, hol követ el hibát, mikor botránkoztatja meg ép nyelvérzékű olvasóit. A diák beszéde magyartalan, a hivatalnok homályosan fogalmaz, a tudós kutató bonyolult mondatokat sző, az író nem ismeri a nyelvhelyesség követelményeit, a napisajtó munkása idegen szavakkal tarkítja mondanivalóját. A művelt közönségnek eszébe sem jut Rákosi Jenő figyelmeztetése: „Művelt ember Magyarországon az, aki jól tud és jól ír magyarul. Aki tíz más nyelvet tud és nem tud szabatosan magyarul, az Magyarország számára hiányos műveltségű ember. A német és szláv veszedelem közé szorítva nekünk csak egy menedékünk van: a magyarságunk, ez pedig egyenlő a mi magyar nyelvünkkel. Tehát mindent a világon - még a legfontosabb érdeket is - a nyelv érdekének kell alája rendelnünk."
A hibás kifejezések és idegen szavak romboló munkájára élesen rávilágít a következő két idézet.