Zombori Lajos, Tóth József : Magyar közlekedési bárcák

A bárca olyan pénzértékű jegy, melyet gyárakban és bányákban, ipartelepeken, vasúti munkálatoknál a pénz helyettesítésére, háborús időkben pedig a váltópénz pótlásának hiányára használtak. A számmal ellátott eb-bárca a lefizetett kutyaadót jelezte. Volt a bárcának egy sötétebb jelentése is: a prostitúciót űzni szándékozó hölgyek számára a rendőrség ún. türelmi bárcát állított ki, az ilyennel rendelkező nő ezután folytonos rendőri és orvosi felügyelet alatt állt, lakását a kapitányság tudta nélkül nem hagyhatta el, és nem is változtathatta meg.

A szerzőpáros a köztudatban kevésbé ismert bárcákkal, a közlekedéshez kapcsolható eszközökkel ismerteti meg az olvasót. A feldolgozás során a teljességre törekedtek, a fémből készült bárcák mellett a papír alapanyagúak is helyet kaptak az összeállításban. Ugyanakkor nem kerültek be a közlekedéshez köthető egyéb bérletek és menetjegyek, néhány kivételt leszámítva. Rendkívül izgalmas típusúakkal találkozhatunk: Hídvámjegyek és hídvámbárcák; Alagútbárcák; Sorompóbárcák és kövezetvámjegyek; Közlekedési és utazási bárcák; Közlekedési letéti bárcák; Telefonérmék.

Az egyes fejezetek előtt rövid ismertetést olvashatunk a bárcák és jegyek bevezetésének körülményeiről. A feldolgozásnál az kronológiát követték, az idő múlása az egyes bárcákban is változásokat hozott. A katalógus végén nem hiányozhattak a legfontosabb szakirodalmi utalások.