Az 1952-ben született norvég író az elismerések tömkelegét kapta hazájában, Franciaországban, Angliában és a tengerentúlon. Az egyedülálló, jellegzetesen északi elbeszélői mód olyan világhírt hozott számára, melyben nem sok norvég író részesült előtte. Ezzel a könyvvel megnyerte az egy műre kirótt legrangosabb, százezer eurós IMPAC-díjat.

1948 nyarát Trond apjával tölti Kelet-Norvégiában, egy folyó menti hegyi birtokon. A nyár során kivágják a birtokon elterülő erdőt, és leúsztatják a fát. A kemény munkával párhuzamosan feszült dráma bontakozik ki: a férfimunka, a szenvedély, a féltékenység Trondot idő előtt felnőtté érleli, még mielőtt készen állna arra, hogy elhagyja a gyermeki védettség burkát. 1999-ben remeteként él egy hasonló helyszínen, ahol a kamaszkori dráma egyik szereplőjével, Larssal való véletlen találkozás arra kényszeríti, hogy szembenézzen emlékeivel. Felidéződik benne a gyerekkori jóbarát elvesztése, a halállal való szembesülés, az első szerelem, és imádott apja, aki elárulta őt. A /Lótolvajok/ prózája nem leírja, inkább érzékelteti a mélyben kavargó drámát. Petterson egy ősi mesterség -- a favágó-munka -- és a természet mitikus erejének ábrázolásával bontja ki a regényt uraló érzelmeket: a szerelmet, féltékenységet, barátságot és árulást. Ez az egyedülálló, jellegzetesen északi elbeszélői mód olyan világhírt hozott számára, melyben nem sok norvég író részesült előtte.