Kötetünk, amely Mária kötetben eddig meg nem jelent elbeszéléseinek második gyűjteménye, az 1928-1937 közötti időszak írásait tartalmazza. Ebben a majd tíz évben egyre inkább kiteljesedett Márai világa, egyre egyénibbé vált írói hangja. A novellák már nemcsak ujjgyakorlatok, megszólalnak bennük az író haláláig tartó töprengései szerelemről, titokról, elérhetetlen boldogságról, a személyes én történetéről. Cselekményes és vallomásos írások váltogatják egymást, különösen markáns Binder hagyatéka című novellaciklusa, mely az emberi kapcsolatok lehetőségeit kutatja. Több elbeszélésben megfogalmazódik a személyesen és társadalmilag is átélt éles cezúra az elveszett, elsüllyedt aranykor és az írások keletkezési idejének valósága között. Az idegenség, a hazátlanság, az elveszett és megtalált haza, majd az újbóli elvesztéstől való félelem örök társa Márainak. A kötetben izgalmasan és pontosan nyomon követhető az írói fejlődés, tetten érhető a formálódó ars poetica.