A nálunk gyermekregényeiről ismert szerzőt most mint lírikust ismerheti meg e kötetből a hazai olvasó. Kästner "használati lírának" nevezi verseit, mivel a mindennapi élet gondjait nyögő embert akarja szolgálni velük. A Lírai házipatika Fenyő László és Vas István avatott fordításában olyan verscsokor, amelyben a szerző szellemességgel és eleganciával lesz éles szemű megfigyelője a mindennapi életnek. Műveit gyógyírnak szánja, ".ha a boldogság későn jön, ha betegség gyötör, ha érzéshiányban szenvedsz, ha házasságod lejtőre jut." Együtt jellemzi a finom humor, a gúny, az irónia, a vesébe látó és metsző önirónia mellett a megbocsátó megértés, a bölcs rezignáltság, az együttérzés hangja. Tudja, hogy a szegénység minden érzelmet kiöl, csak a fájdalom marad (A mosónő keze; A gyufaárus fiú; A vak monológja; Első számú kétségbeesés). Az otthon maradt anya sóvárgása városba szakadt fia után egyike legszemélyesebb témáinak (Grosshenningné a fiának ír); az úrilányok butasága, az albérlő kiszolgáltatottsága vagy a pesszimista, aki azt sajnálja, hogy nem lehet jelen a saját temetésén - a csipkelődő, fölényes hangú, frappánsan gúnyolódó költőt mutatják be. ; A kötet használatát nemcsak tartalomjegyzéke, de a betűrendes témamutató (alvás, anyád, álmodtál, betegség stb.) is megkönnyíti. Az "ismeretlen" Kästner versei nem tartoznak a világlíra csúcsteljesítményei közé, mégis - minden, a versekkel csak épp barátkozó olvasónak is ajánlható.