Aláírt példány.

"Erdős Renée legújabb kötete a hitnek és a munkának földöntúli erejét hirdeti; a hitét, mely diadalmaskodik nemcsak az emberi kételyen, hanem a balsorson is, és a munkáét, mely nemcsak gondja földi életünknek, hanem orvossága is. Tartalmában nem regény, hanem írói terv és becsvágy nélkül készült naplójegyzetek és néhány vers, melyeket az írónő Boroszlóban, egy az Odera mentén végighúzódó nyírfaerdő szélén fekvő szanatóriumban vetett papírra. Amint maga elmondja előszavában, „a szenvedések börtönében raboskodott" itt két hónapig beteg leánykája mellett, kit egy súlyos agyműtét árán akart megmenteni elesettségéből az élet számára. Az írás küzdelem volt neki a tétlen rémület ellen s abban keresett menekülést zaklató érzéseiből és gondolataiból. Följegyezte válogatatlanul s minden rendszer nélkül mindazt, ami nyomot az ott látott emberek, ott átélt események és hangulatok s az ott titokzatos eszmetársulások útján felbukkant emlékek hagytak lelkében. Közrebocsátásukra nem is gondolt, de átolvasásukkor látta, hogy e jegyzetekből ösztönösen, szinte az írónőnek tudta nélkül a tanárnak, Európa leghíresebb operatőr-ideggyógyászának arcképe emelkedik ki, aki meggyógyította leánykáját, s az iránta érzett hála kedvéért szánta rá magát jegyzetei kiadására." (Protestáns Szemle, 1927)