A borítón Fehér László Úton című festménye.

A szerző írja könyvéről:
"Meglehet, minthogy több nemzedék feldolgozatlan élményei zuhantak rám, ki kell másznom a törmelékek alól, hogy így lélegzethez jutva, végre elkezdhessem írni a saját történetem. Erre azonban nem kínálkozik más mód, mint rekonstruálni a magam története mellett az ő történetüket, és "helyretolni a kizökkent időt". Nem tudom másként látni ezeket az elbeszéléseket, mint közelítéseket önmagamhoz. Átmenetnek egy korábbi írásmód felől a személyesebb hangvétel felé. A huszadik században önmagunkból kiforgatott énünk újrakonstruálásának. Helyenként iróniával ellensúlyozott empátiakísérletnek, mely a közelmúlt kataklizmái következtében elvesztett készség visszaszerzése által lehetővé teszi, hogy együtt érezve s így azonosulva önmagunkkal, végül másokkal is azonosulni tudjunk, és együtt érezhessünk."