Latzkovits Miklós : Laboda

"A “Nagy Bölcsészlázadás” 2013. május 13-án robbant ki Szegeden, Magyarország tündöklő metropoliszában. A Parlament május elején szavazta meg a törvényjavaslatot, miszerint minden magyar bölcsész évente legalább egy szarvasmarhát és két sertést köteles felnevelni saját otthonában, istállók építését azonban nem engedélyezték. Mikor az egyetemek vezetői jelezték, hogy “a humán értelmiség jelentős része napjainkban már hajléktalan, s legjobb esetben is kukákban lakik”, a miniszterelnök haladéktalanul elrendelte a bölcsészkari épületek két-három havonta esedékes bombázását. Az első bomba Szegeden robbant, május 12-én, pontban déli 12-kor. Az épületet előzőleg kiürítették, minek következtében kizárólag egy idős nyelvész vesztette életét, aki magára zárta dolgozószobája ajtaját, s az intézkedő rendőrök többszöri felszólításának sem engedelmeskedett. Halála még közvetlen kollégáit sem viselte meg túlságosan (az affixumok alaki és funkció szerinti osztályozását illető nézeteit egyértelműen tévesnek ítélte a szakma), ám a lázadás másnap mégis kirobbant. A lázadók vezére az akkor ötvenéves Laboda volt, akinek nevét hamarosan megismerte az egész világ, s e név félelemmel és rettenettel töltötte el az emberek szívét."

A könyv tizenegy részből áll. Ebből a tizenegy részből hét a címadó hős, Laboda életét meséli el, hét variációban ugyanarra a témára. A maradék négy rész kevésbé szorosan kapcsolódik egymáshoz, és a “labodás” történetekhez. Az elsőként olvasható Találós kérdés című ravasz darab mind tematikusan, mind technikailag megadja az alaphangot: belépünk a Latzkovits-galaxisba, ebbe a sajátosan felépített Magyarországba, ami aktív lakosként számít ránk, akiknek szívügye, hogy pontosan mi is történik hazájában. Ennek átlátásához néha lapozgatnunk kell előre, adott esetben pedig a világhálón keresgélni. Ez az interaktivitás többé-kevésbé az egész kötetre jellemző.