Sorozat: Szignatúra könyvek.

Michel Butor esszéregényének kiindulópontja Charles Baudelaire egyik álma, pontosabban az egyetlen álma, amelyet érdemesnek tartott arra, hogy ébredésekor rögtön feljegyezzen. Ez a nap életének fordulópontja.
Aznap lett visszavonhatatlanul felnőtt, aznap nyerte vissza elorzott nagykorúságát. Aznap lett végérvényesen költő. Hosszú út vezet idáig.
Théophile Gautier, akinek Baudelaire A romlás virágait ajánlotta, így ír az előzményekről: „Baudelaire úr meghalt, s felesége, Charles anyja, újra férjhez ment Aupick tábornokhoz... A családban csakhamar jelentkeztek azok a visszás érzések, melyek a kis Baudelaire korán ébredő irodalmi hajlamai ellen berzenkedtek... Attól a naptól fogva bízvást tekintheti magát az emberi létezés kiközösítettjének..
Baudelaire talán legnagyobb megaláztatásaként éli meg nagykorúságának visszavonását. Az engedetlen költőt huszonhárom éves korában az anya és a gyám apa konok szorgalma visszaveti a kiskorúságba, amikor az ifjút cselekvőképességét korlátozó gondnokság alá helyeztetik. Semmi más nem szabadíthatja meg a megalázástól, csak egy megjelent könyv.
Michel Butor álom-értelmezésében a keményborítós, könyvesboltban kapható kötet megjelenése teszi a költőt, írót művésszé. 1856. március 12-én Baudelaire fordításában Különös történetek címmel megjelenik Edgar Allan Poe novelláinak első kötete, amelynek tiszteletpéldányával a költő végre megmutathatja anyjának, hogy „mennyit ér". Baudelaire tükörképére ismer Edgar Allan Poe-ban, az elátkozott költőben:, akinek nézeteiben és bizonyos értelemben sorsában is osztozik.

Könyvvel a hóna alatt, cipőben, nadrágban vagy akár anélkül, Charles Baudelaire most már akárhová besétálhat.