A modern festészet szociológiája és esztétikája
Arnold ​Gehlen (1904-1976) filozófus, szociológus, a 20. századi polgári gondolkodók egyik legjelentősebb képviselője volt. Filozófiai antropológiai főművét, Az embert már korábban megismerhették a magyar olvasók.
Kor-képek című művészetszociológiai kötete a modern művészeti törekvések összefoglalása. Gehlen a festészet alkotásait egyszerre tekinti művészeti produktumnak és a társadalmi mozgás tükröződésének. A nonfiguratív festészet szükségszerűségét és létjogosultságát kutatva – az emberben leírtakhoz hasonlóan – a hangsúlyt ebben a művében is az emberi aktivitásra, illetve az ösztönösség és a tudatos ellenőrzés kölcsönhatására helyezi. Ilyen szempontok szerint elemzi Klee, Mondrian és Kandinszkij festményeit, illetve a modern művészet peremhelyzetét a tudományos-technikai forradalom korában. Elméletének alátámasztásául felhasználja a különféle szaktudományokat: a pszichológiát, a társadalomtörténetet, a filozófiát, a művészettörténetet. Törekvése, hogy mindezek szintézisével igazolja: a 20. század művészetének szükségszerűen el kellett jutnia a nonfiguratív ábrázolási módhoz.