Kóbor Tamás nagy regényfolyama, a Ki a gettóból (és folytatása, a Hamupipőke őnagysága) a magyar zsidóság társadalmi rajzának első irodalmi igényű összefoglalása (1902-1911). Kóbor maga is a magyar zsidó írók első nemzedékéhez tartozik, egyúttal ő tekinthető az úgynevezett urbánus vagy városi irodalom megindítójának. Aszfalt, Munka, Budapest köteteinek a címei is jelzik ezt a törekvést. A Ki a gettóból kivételes értéke, hogy családregény mivolta mellett városregény is, mert a világvárossá katapultáló Budapest és a frissen ott hazára lelő zsidóság sorsa egy és ugyanazon folyamat egymást feltételező eleme. Kóbor Tamás ebben a művében érett éles szemű szociográfusból, a kora kapitalizmus bírálójából egyetemes nagy művésszé, aki a szociológiai folyamatokat mély emberismerettel s megértő lírával ábrázolja. A kötet a Múlt és Jövő újabb, Magyar Zsidó Elbeszélés sorozatának indító darabja.