Nabokov-életműsorozatunk újabb darabja a szerző korai regényei közé tartozik: 1932-ben, Berlinben írta, s egyik különlegessége, hogy nyilvánvalóan dosztojevszkiji hatásra született. Nabokov mintegy versenyre akart kelni nagy elődjével, s részben A hasonmás, részben a Bűn és bűnhődés motívumait szőtte bele a könyvébe. Az előbbit Nabokov remekműnek tartotta, az utóbbit a nyárspolgári könnyzacskókat megcélzó melodrámánál alig értékelte többre. Hermann, egy német származású orosz emigráns, aki most csokoládégyáros Berlinben, Prágába tett üzleti útján felfedez egy csavargót, aki tökéletes hasonmásának tűnik. "Zseniális" bűncselekmény terve fogan meg benne, s végül - bár a sors mintha le akarná beszélni róla - meg is valósítja... S aztán megírja remekművének -a bűncselekménynek- a történetét, mintegy igazolandó zsenialitását, melyet a durva közönség nem értett meg - s úgy dönt, annak az orosz emigráns írónak küldi el regényét, aki biztosan értékelni fogja elegáns stílusát és az olvasó elé állított ravasz csapdáit. A Kétségbeesés Nabokov kevésbé ismert művei közé tartozik, pedig talán ez a legizgalmasabb regénye -nagy hatással volt például Fassbinderre és Tom Stoppardra, akik 1978-ban borzongató, szürreális hatású filmet készítettek belőle Despair- Utazás a fénybe címmel.