Szerk.: Varga Pál és Vándor Lajos.
Redő Ferenc négy egészoldalas linoleum metszetével.

Boldizsár Iván, Szabédi László, Devecseri Gábor, és mások írásaival.
Három évfolyamban összesen hat száma jelent meg.

"A legújabb és legbőségesebb magyar irodalomtörténetben még utalás formájában sem fordul elő Vándor Lajos neve. Holott a harmincas évek izgatott hazai irodalmában, a kérészéletű, de mégis fontos irodalmi jelentőségű folyóiratok oldalain a legérdekesebb, legegyénibb hangú költők egyike volt, sőt a viszonylag leghosszabb életű, harcosan ellenzéki szellemű Keresztmetszetnek ő volt a szerkesztője is. ... A Névtelen Jegyző megszűnése után Vándor megpróbált saját lapot szervezni, és ebben ügyesebbnek is bizonyult, mint kortársai. Talált megfelelő támogatókat is, üzleti érzékű szerkesztőtársat is, aki hirdetéseket szerzett a lapnak. Így jött létre a Keresztmetszet, amely ebben az időben szinte példátlanul, két évig is rendszeresen meg tudott jelenni évi tíz alkalommal (az évi tízszámos folyóirattípushoz ugyanis nem kellett hatósági lapengedély). A Keresztmetszet már a fasizálódás korára esik, és egymás mellé állított számos baloldali polgári és kifejezetten szocialista írót. Érdekes olvasmány volt valamennyi száma: Vándor jó szerkesztőnek bizonyult. ... És amikor jött a háború, munkaszolgálatosnak hívták be. Kezdetben még örült is neki, hogy nem kell fegyvert fognia, hiszen most már nem is reménykedhetett másban, mint a fasizmus világméretű háborúvesztésében. Amikor bevonult, nevetve mondta barátainak: „Érdekes, kiderült, hogy több a zsidó, mint a sváb elődöm.” ... 1945. május 6-án ő is ama megfogyatkozottak közt volt, akik mégis megérték a felszabadulást. Tökéletesen egészségesnek látszott, csak nagyon éhes volt, mint mindenki. És amikor a szomszédos Wels városában az amerikai katonáktól kapott egy félkilós húskonzervet – minden figyelmeztetés ellenére, hogy helyesebb előbb valahol tejet inni, könnyű, cukros ennivalót lenyelni, mielőtt régóta éhező gyomrát megterhelné –, nem tudta megállni, vagy bízott elpusztíthatatlanságában, azonnal felbontotta a bádogdobozt, és amúgy hidegen megette a fűszeres húst. ... [halálának] tragikuma felér a leggroteszkebb Vándor Lajos-vers valóságot vádló képtelenségével és értelmetlenségével." - Hegedűs Géza (Irodalmi arcképcsarnok).

Tűzött, kiadói borítóban.

további képek