Kolakowski kismonográfiája tulajdonképpen Pascal-tanulmány, a nagy francia matematikus, filozófus és teológus (1623-1662) munkásságának "újraolvasása", új szempontú interpretációja. A szerző azonban nemcsak arra törekszik, hogy filozófiai-teológiai kontextusban helyezze el hősét, nemcsak részletesen tárgyalja a janzenisták és a jezsuiták kegyelemmel, predesztinációval kapcsolatos nézeteit és vitáit (Pascal természetesen a janzenisták oldalán állt, egyik leghíresebb műve megsemmisítő pamflet a jezsuiták ellen), hanem elsősorban arra, hogy a rég holtnak vélt kategóriákat és fogalmakat, koncepciókat és elképzéseket a mai filozófiai problematika szempontjából és horizontjában értelmezze, tematizálja. Ez a tematizálás ad különös aktualitást a műnek, amely így tulajdonképpen a modern vallásfilozófiai viták (fenomenológiai vallásfilozófia, kontra új típusú angolszász metafizika; vallástudomány, kontra teológiai antropológia) legdöntőbb kérdései körül forog, nem történelmi kérdéseket tárgyal, hanem eleven vitatémák egész sorában foglal állást. Ez az állásfoglalás persze többarcú; Kolakowski nem dönt kálvinista-janzenista predesztinációhit és "katolikus" szabadakarat között, nem áll sem az augustinusi belső hit, sem a tomista "külső" megigazulás, sem a hit egyedül üdvözítő koncepciója, sem a kegyelemszerző jó cselekedeteket előtérbe állító elképzelések mellé, "mindössze" az ezek által kijelölt filozófiai-vallásfilozófiai-antropológiai antinómiákat boncolja, hihetetlen elmeéllel, és teljességgel, a modern problématudat oldaláról.