3. kiad.

Nagyiványi Zoltán (1879–1951) magyar író, újságíró. Az első világháború kitörése Párizsban érte. Ettől kezdve sorsa rendkívül kalandos. Előbb 1914-től a Francia Idegenlégió, majd az osztrák–magyar hadsereg katonája volt. 1916-ban orosz hadifogságba esett, ahonnan 1918-ban hazaszökött. 1918-ban Budapesten Louis Franchet d’Espèrey tábornok mellé vezényelt összekötő tisztként szolgált.
A Tanácsköztársaság idején Ágoston Péter külügyi népbiztoshelyettes titkára volt. 1923-tól a budapesti királyi törvényszék tolmácsa, de emellett ügyvédi irodájában is dolgozott. A húszas évek végén külföldre távozott, beutazta a Közel-Keletet, Iránt. Teheránban, majd a Szovjetunióban, Bakuban és Moszkvában élt. Előbb a szovjet nemzeti bank külföldi levelezési osztályának tisztviselője volt, majd a külföldi kulturális kapcsolatok osztályán dolgozott. 1930-ban hazatért, majd sikkasztás vádjával letartóztatták, s egy ideig a lipótmezei elmegyógyintézetben kezelték.