Ford.: Eörsi István.

„Az ​Idegenből olyasvalakinek a drámai munkája, aki túlnyomórészt verseket ír. A szerző továbbra is tartja magát, általában, szokásos irányvonalához, vagyis a párbeszédeket a verseknek kijáró feszességgel formálta meg, és a darab nyelvét, az érthetőségének megkárosítása nélkül, nyomatékosan és egyértelműen eltávolította a köznapi beszédtől. Ezek a költészetnek köszönhető műfogások olvashatóbbá és mondhatóbbá teszik ezt a realista és egyszersmind példaszerű darabot – példaszerűnek nem utolsósorban a szorongás miatt nevezem, amelynek manapság rengeteg tanácstalan és elnémított áldozata van” – írja Ernst Jandl saját színművéről.

A darab nem más, mint huszonnégy óra története, egyik nap estéjéről a másikig, ill. a magányos éjszakáig. Mindaz, ami ez alatt a huszonnégy óra alatt történik, két ember kapcsolatában – a szerzőről és élettársáról van szó – akár huszonnégy év alatt is történhetett volna, mert ez a darab nemcsak példázat, hanem modell is, egy kapcsolat és egy életforma modellje.

Ernst Jandl 1925-ben született Bécsben, a nácikat utálta, mégis besorozták érettségi után, megismerte az amerikai fogságot, és tíz hónapon át szögesdróton keresztül szemlélte Angliát, így is szerette meg, angol-német szakos tanár lett és költő – volt tehát része annyi „csalatásban és fenében”, hogy pátoszellenes alkatát pátoszellenes tapasztalataival megtámogatva ne akarjon olyan szövegeket előállítani, amelyeket jól szabott anyagából kilóg a nevelői és oktatói szándék lólába. Magukhoz a dolgokhoz fordul, sőt, a nyelv dolgaihoz, amelyek a maguk konkrétságával reménye szerint megóvják őt csalástól, csalódástól, az akármilyen művészi illúziók bódulataitól.

Halvány ázásnyomokkal!