Kantor, Tadeusz : Halálszínház - Írások a művészetről és a színházról

Prospero könyvek.

Kantor lehántott a színházról minden hagyományos értelemben vett teatralitást, félredobta mindazt, ami az intézményes színház konvencióit alkotja: a dobozszínpadot, a díszleteket, az ábrázoló színészt. A színház tiszta elemeit kereste, független, autonóm színházat akart teremteni. A dobozszínpad már az elsõ darabjában (Ulysses) üres szobává változik, ezáltal kérdõjelezi meg a színpadi közeg és tér hagyományos felfogását; a díszletek itt tárgyakká, sajátos mûvészi objektumokká változnak, s az élettelen, fiktív irodalmi alakok a "túlvilágról" az élõ életbe lépnek át. "Az életet a mûvészetben csak az élet hiányával, a halál és az üresség képzetével, a kommunikáció hiányával lehet kifejezni." - írja késõbb a Halálszínház manifesztumában, s ezzel azt sugallja, hogy az igazi színházhoz is csak annak hiányán keresztül vezet az út. Elsõ elõadásától, az Ulysses visszatérésétõl, egészen az utolsó elõtti darabjáig (Soha nem térek ide vissza) ez a téma: a visszatérés kényszere és ennek megvalósítási lehetetlensége foglalkoztatja. A Konspirációs színház elõadásán Ulysses nem Trójába tér vissza, hanem egy háború által tönkretett szobába, amelyben mindössze egy ágyúcsõ és egy hangszóró a berendezés. A Halott osztály a gyermekkorba való visszatérés lehetetlenségérõl szól. Az öregek belépnek egykori osztálytermükbe, gyerekkori hasonmás bábuikat, "kinövéseiket" vonszolván maguk után. Ez a színpadkép egy csapásra lerombolja bennünk a gyermekkor idillikus illúzióját.