Takács Mari illusztrációival.
Molyocska Megdorgálta somolygó Molyocskáját Mamamoly: "Moly, moly, moly, moly, bozsemoly, nem leszel te sose moly! Bárcsak lennél oly galád, mint egy komoly molycsalád! De lepke se leszel, mert csak, mert csak, mert csak, pfuj, ringyet-rongyot eszel… Moly, moly, moly, moly, bozsemoly, rossz rongyokért ne bomolj! Mamlasz, ne légy oly mulya, csak légy komoly moly-pulya! Ne szomoríts minket: egyél, egyél, egyél hát habos selyeminget… Moly, moly, moly, moly, bozsemoly, légy mohó, mint Papamoly! Szőrmét, bundát, jó gyapjút – bármit megkóstol apjuk… Mert sose válogat, ő még, ő még, ő még, nézd, zoknit is rágogat!” Közbeszólt ám a locska, finnyáskodó Molyocska: „Jaj, Mamamoly, Mamamoly! Ilyet ne is galagyolj… Bár finom a zokni – nem és nem és nem és nem, nem tudom megszokni!” (98. oldal) ALTATÓ A játékmackók álmosak, nézd, összedugják csepp fejük – találgatják, hogy álmukban vajon megint mi lesz velük? Az egyik lomha dombtetőn, hol égen lepke libben át, belélegezné boldogan a málna messzi illatát. A másik fára mászna fel, vagy csak csodálna egy fenyőt, s lehemperedve friss füvön eldörmicélne délelőtt. A harmadik meg gyöngyöző, fénytükrű tóban fürdene, s minden gyereknek egy bödön szép szőke mézet küldene. A játékmackók alszanak, a polcon összeér fejük – mindegyik szépet álmodik, pedig csak kóc a belsejük… Az egyik mézet küld neked, a másik ámul fenn a fán, a harmadik már oly szabad – a légbe szippant tétován… A játékmackók álma mély, oldalrabillen kis fejük – talán mind rólad álmodik… Aludj, álmodj te is velük…