A kuruc fõgenerális, gróf Bercsényi Miklós egyetlen fia kalandos életutat járt be.
Katonai szolgálatát 1708 júliusában kezdte meg a nemesi testõrségben mint kornétás, majd vicehadnagy, a sztrazsnicai csatában esett át a tûzkeresztségen, augusztusban pedig már hõsként ünnepelték: Trencsénnél egyike volt a sebesült fejedelem megmentõinek. Elismerésként fõhadnagyi rangot kapott a 19 éves ifjú, 1709-ben pedig már strázsamester, azaz kapitány lett.

A 1711 februárjában Rákóczival Lengyelországba ment, a fejedelem megbízásából tájékozódott a porosz udvar szándékairól. Rákóczi 1712-ben Franciaországba küldte, ajánlatára a napkirály, XIV. Lajos rangja megtartásával átvette Bercsényit egyik legelõkelõbb alakulatába, az I. "szürke" lovas-muskétás századba.

1719-ben a francia-spanyol háborúban lett ezredes, megkapta az egyik legnagyobb francia kitüntetést, a Szent Lajos-rend lovagkeresztjét.
Ezredével részt vett az 1733-1735-ös lengyel örökösödési háborúban, brigadérossá nevezték ki, majd 1738-ban megkapta a generális rangot. 1740-ben megpróbálkozott a magyarországi hazatéréssel, próbálkozása meghiúsult és az 1741-48-as osztrák örökösödési háborúban a Habsburg-hadak ellen vonuló francia hadseregbe kérte beosztását.
1744-ben altábornagyi rangot kapott. Az uralkodónál oly nagy kegyben járt, hogy XV. Lajos engedélyezte számára a magyar huszártábornoki egyenruha viselését.

1748-ban kinevezték Commercy hercegség kormányzójává, 1753-ban pedig megkapta a Szent Lajos-rend nagykeresztes vitéze címet. Az 1756-ban kitört hétéves háborúban tanúsított helytállásáért 1758 márciusában Franciaország marsalljává léptették elõ, majd egy év múlva vezéróbester lett, azaz rangidõs az összes huszárparancsnok között.

Kissé körülvágott, címlapja firkált.
Amatőr félvászon kötésben, az eredeti borítók bekötve.

további képek