„Ember, igen, és micsoda ember! Egy óriás, aki biztosan közelebb volt a hét lábhoz, mint a hathoz. Széles vállú, és nem görnyedt úgy össze, mint azok a nagyon magas emberek, akik kényelmetlenül érzik magukat a méreteik miatt. De nem is sütött róla az a macsó önbizalom, ami félelmetessé tehet egy ilyen nagy embert. Nem kért bocsánatot a magassága miatt, de nem is tüntetett vele. Inkább egy vicc része volt ez is, amivel önmagát figurázta ki.” Ezeket a sorokat Richard Dawkins a neves evolúcióbiológus vetette papírra barátjáról, Douglas Adamsről. Szomorú aktualitás motiválta szavait, ugyanis Adams 2001. május 11-én, 49 éves korában szívinfarktus következtében elhalálozott – halálának másnapján írta meg bánatát Dawkins. („Douglas siratása” megjelent a The Guardian 2001. május 14-i számában) Dawkins így folytatta: „Korunk egyik legszellemesebb emberének kifinomult humora két nagy szerelmem, az irodalom és a tudomány mély, egységes szellemű ismeretében gyökerezett. És ő mutatott be a feleségemnek is, a negyvenedik születésnapjára rendezett partin.” A feleség, Lalla Ward színésznő ezidőtájt Adams-szel dolgozott a BBC Dr. Who című sorozatán. Adams kvalitásait az irodalom és a tudomány területén nem csak a tudós Dawkins hangsúlyozza lépten-nyomon, „Raymond Keene, a Spectator sakktudósítója például így ír az 1988. október 7-i számban: Még mindig szenzációszámba megy, ha egy rangos játékos kikap egy számítógéptől, ez azonban talán hamarosan megváltozik. Az emberi agyat kihívó eddigi legveszélyesebb fémszörnyeteg az a program, amit találóan „Mély Gondolatnak” (Deep Thought) neveznek, kétségkívül Douglas Adams tiszteletére.”