Palaeologus, Jacobus : Földi és égi hitviták - Válogatás Jacobus Palaeologus munkáiból

Jacobus Palaeologus viszonylag nagyszámú erdélyi írásának többsége hosszabb-rövidebb terjedelmű vitairat, értekezés, bibliamagyarázat, illetve az ezekben kifejtett filozófiai és teológiai nézeteket népszerűsítő szépirodalmi színezetű mű. Teljes egészében kéziratban maradt erdélyi hagyatékából (Kolozsvár, 3. sz. Akad. kt.) világosan kirajzolódik Palaeologus jellegzetesen polgári gondolkodása, mely igen nagy hatással volt az erdélyi antitrinitáriusokra. A "non adorantizmusnak", a Krisztus mindennemű istenségét és imádását tagadó álláspontnak ő volt az egyik legnagyobb hatású terjesztője. A legmesszebb menő vallási tolerancia híve, s több munkájában is hangot adott ama nézetének, hogy a keresztény, a zsidó és a mohamedán vallás teljesen egyenértékű. Elvetette a predestináció és az eredeti bűn dogmáját. Kétségbe vonta a paradicsomi bűnbeesés történetének hitelességét, és tagadta az egész emberiségnek egyetlen emberpártól való származtatását. A bibliai könyvek közül csak a prófétai iratokat tartotta istentől sugalmazottaknak, a biblia történeti könyveinek – az evangéliumoknak is! – csak annyi hitelt tulajdonított, mint a megbízhatóbb profán történeti műveknek. A vallási szertartásokat – beleértve az úrvacsorát és a keresztséget – a kötött ünnepekkel, imaformulákkal együtt teljesen lényegteleneknek tartotta, s éppen ezért megváltoztatásukat sem javasolta, amennyiben ezzel felesleges vitákra nyílik alkalom.Viszonylag nagyszámú erdélyi írásának többsége hosszabb-rövidebb terjedelmű vitairat, értekezés, bibliamagyarázat, illetve az ezekben kifejtett filozófiai és teológiai nézeteket népszerűsítő szépirodalmi színezetű mű. Teljes egészében kéziratban maradt erdélyi hagyatékából (Kolozsvár, 3. sz. Akad. kt.) világosan kirajzolódik Palaeologus jellegzetesen polgári gondolkodása, mely igen nagy hatással volt az erdélyi antitrinitáriusokra. A "non adorantizmusnak", a Krisztus mindennemű istenségét és imádását tagadó álláspontnak ő volt az egyik legnagyobb hatású terjesztője. A legmesszebb menő vallási tolerancia híve, s több munkájában is hangot adott ama nézetének, hogy a keresztény, a zsidó és a mohamedán vallás teljesen egyenértékű. Elvetette a predestináció és az eredeti bűn dogmáját. Kétségbe vonta a paradicsomi bűnbeesés történetének hitelességét, és tagadta az egész emberiségnek egyetlen emberpártól való származtatását. A bibliai könyvek közül csak a prófétai iratokat tartotta istentől sugalmazottaknak, a biblia történeti könyveinek – az evangéliumoknak is! – csak annyi hitelt tulajdonított, mint a megbízhatóbb profán történeti műveknek. A vallási szertartásokat – beleértve az úrvacsorát és a keresztséget – a kötött ünnepekkel, imaformulákkal együtt teljesen lényegteleneknek tartotta, s éppen ezért megváltoztatásukat sem javasolta, amennyiben ezzel felesleges vitákra nyílik alkalom.