A ​​Felvidék ma nem a miénk. Szívem minden érzésével ragaszkodom szűkebb hazámhoz. Hogy elvesztettük, mégis alig érzem. Lelkemben úgy él, ahogy boldogabb időkben láttam, és senki sem veheti el tőlem. Még ha nincs is szemem előtt térkép, elevenen magam előtt látom mindenestül, hegyeit, völgyeit, erdőit, virágos rétjeit, szántóföldjeit, ezek hegynek föl, völgynek leszaladó tarka pásztáit, hegyek ormain búsongó várait, egymást érő városait, s még sűrűbben fehérlő falvait, régi emlékeit, jólelkű embereit. (Divald Kornél) Divald Kornél, alias Tarczai György írásművészetének legjellemzőbb vonásai: mesélőkedve, szeretete és lelkesedése témái iránt. Bővebben kifejtve: a hiteles történelmi háttér, a korszakok és a környezetek pontos leírása, a bemutatás aprólékos módja, a moralizáló hajlam, a nemes emberi tulajdonságok kihangsúlyozása. A műemléki, művészettörténeti szakember és az író érdeklődési körének, világlátásának közös alapon álló, meghatározó nézőpontjai: a városi polgárság tagjai, akik az általuk lakott épületeket megépítették, a fennmaradt műemlékek, amelyek az őket felépíttető polgárság művészi érzékéről, érdeklődési körétől, anyagi lehetőségeiről árulkodnak és azok a történelmi, vagy hétköznapi események, melyekről a régmúltból reánk maradt épületek tanúskodnak.